3.Rész - Korrepetálás és Horan

Sziasztok! Sajnálom hogy ilyen sokat kellett várni ,de egy nyugodt percem nem volt az írásra. 

 Na de nem is fecsegek, itt a 3. rész

Komizni ér:)

/3.Rész - Korrepetálás és Horan/

Miután végre vége lett a tanításnak, az igazgatóiból felvettem az új tankönyveimet és egy zacskóba tettem azokat. A suliban már alig volt egy-egy diák, mindenki menekül innen és én is ezt tenném, ha nem lenne nálam tíz kilónyi könyv. Na most aztán leizzadok mire hazaérek. Lebaktattam a lépcsőn és egyenesen haza felé mentem. A zacskó füle folyton vágta a kezemet és egy vastag piros csíkot hagyott ott. Guruló hangot hallottam a hátam mögül, azonban mire hátra fordultam volna, egy gördeszkás súrlódott el mellettem, a szatyrot pedig kiverte a kezemből és tovább gurult. A könyvek szétterültek a járdán. Idegesen csaptam a combomra - ilyen nincs, csak én lehetek ilyen szerencsétlen - leguggolt és lassan szedegetni kezdtem. A tekintetem megakadt egy barna bakancson, tekintetemet felvezettem, hogy meglássam ki az. Mily' meglepő! Liam volt! Halványan mosolygott és megrázta a fejét, mintha azt mondaná: te tényleg nagyon béna vagy! Segített felszedni a könyveket, majd zacskóstul át vette tőlem.

- Gyere, elviszlek. - intett a Range Rover felé és már be is rakta a könyveket a hátsó ülésre. Ellenkezni akartam, viszont cipelni semmi kedvem. Nagy nehezen rávettem magamat hogy beszálljak mellé a kocsiba. Ott is jellegzetes Liam illat volt amit egész nap éreztem. Olyan megnyugtató. Gyújtásra tette a kocsit és egy egyszerű mozdulattal már le is gördült a járda szegélyről. Nem szólaltam meg, fogalmam sem volt hogy miről beszéljek. Nekem ez a nap amúgy is sok volt, a tudat pedig hogy Ő ma még nálunk is vacsorázik..hát kivagyok. Hátra döntve a fejemet élveztem ezt a kis nyugodt pillanatot. - Holnap elvigyelek suliba, vagy még mindig idegen vagyok? - emelte rám barna szemeit egy pillanatra majd ismét az utat nézte. Ajkán huncut mosoly volt. Elég csábító az ajánlat hogy rávágjam: igen. De nem teszem. Pedig milyen jó is lenne ha minden reggel elvinne és nem kéne cipekednem, na meg a tudat hogy mellette ülhetek. Mr.Tökéllyel csak a perverzsége a baj, Ő olyan nőcsábász, nekem pedig ilyen pasi nem kell! Amúgy sem akarok szerelmes lenni többet!

- Nem kell köszi, jót tesz egy kis testmozgás reggelre. - motyogtam rá sem nézve, tekintetemmel inkább a fákat és a házakat vizslattam, amik egy foltba mosódtak össze. A Range Rover lelassított, jelezve hogy megérkeztünk. 

- Hát jó, de tudod, én itt vagyok! - mosolygott rám. Kiszálltam a járműből és meg sem álltam a házunkig. 

Bent levettem a cipőmet és ledobtam a könyveket. A kanapéra dőltem, az arcomat pedig a dísz párnába fúrtam, csak a nyöszörgésem hallatszódott a szobában.

***

Az íróasztalomnál ülve rajzoltam amikor a csöngő szakított félbe. Rögtön kikapcsoltam a telefonomból üvöltő zenét és lerohantam ajtót nyitni. 

Szőke fürtökkel találtam szembe magam. Hát Ő meg..?

- Helló, készen állsz a korrepetálásra? - kérdezte Niall vidáman. Fehér trikó volt rajta fekete csőnadrággal, bal kezében egy gitártok, a jobbkezében pedig egy pizzás dobozt tartott. Elég érdekesen nézhettem mert felkuncogott és bejött magától. - Itt csináljuk vagy a szobádban? - emelte rám kék íriszeit. Ez elég félreérthető volt.

- Niall, te meg hogy kerülsz ide? - hebegtem még mindig értetlen fejjel. - Amúgy meg mik ezek nálad? - mutattam kezében lévő tárgyakra - Ha éhes vagy szívesen adok neked valami kaját.

- Egyszer Louis is ezt mondta. Egy üres hűtőt hagytam ott nekik. -nevetett - A gitár pedig azért van mert egy srácot tanítok, cserébe pedig megírja a matek házimat. 

Csak mosolyogva megráztam a fejemet és felmentünk a szobámba. Lepakolta a cuccait én pedig elővettem a kémia könyvet. Niall szemei megakadtak az íróasztalomon. 

- Gyönyörű portré Liam-ról. - vette a kezébe a lapot és elmosolyodott. A gyomrom görcsbe rándult, a torkomba pedig egy hatalmas gombóc nőtt. Eddig még nem is gondoltam arra hogy kit is ábrázol a képen lévő srác, csak simán rajzoltam és rajzoltam. Kitéptem a firkálmányomat a kezei közül és összegyűrve a kukába hajítottam.

- Ez nem Ő, csak egy sima fiú. Akkor tanuljunk!

***

Az idő hihetetlen lassúsággal telt, minden egyes kémiával töltött perc kín szenvedés volt számomra. Csodálom hogy Ni nem alszik el miközben olvassa azt a szart! Pedig nem tűnik strébernek, sőt, szerintem nagy ívben tesz a tanulásra - gondolom pont ezért van az a gyerek aki a matek háziját is írja. Nem is értem, miért jó pont ebből a tantárgyból? Lehet hogy tehetsége van hozzá, vagy csak örökölte az e fajta tudást. A pizzát tíz perc alatt benyomta és még én lettem rosszul tőle - miközben én nem is ettem! Már vagy egy órája magoltunk, nekem pedig mindenen járt az eszem, kivéve a kémián! Vajon miért van az a lyuk ott a falon? - kérdeztem magamban. Igen, még a fal is érdekesebbnek hatott.

- Könyörgöm, Niall, hagyjuk abba mert ha nem én itt menten elalszom. - vettem könyörgőre a formát - Mi lenne ha inkább gitároznál? - csillant fel a szemem. Imádom a zenét, most pedig csak az tudna egy kicsit felébreszteni. A kezébe vette a gitárját és gyorsan kezdte

pengetni a húrokat. Nagyon jó ritmusa van ennek a számnak!
- I want you to rock me, rock me, rock me, yeah!
I want you to rock me, rock me, rock me, yeah!
 I want you to hit the pedal, heavy metal, show me you care
I  want you to rock me, rock me, rock me, yeah! - énekelt a számhoz én pedig lepetten figyeltem hogy milyen ügyes!
Borzongás járta végig a testemet ettől a számtól - persze a jó értelemben.
- E..ez valami fantasztikus! Még soha életemben nem hallottam ezt a számot, muszáj letöltenem! - kaptam elő a telefonomat - Ki az előadó? - pillantottam fel a szöszire mert nekem nagyon kellett ez a szám!
- Nincs fent a neten. Liam írta.- felelte nekem pedig enyhén leesett az állam. - Régen mindig együtt zenélgettem vele, Ő írta a dalokat, én pedig gitároztam hozzá, habár Ő is tud akusztikus gitáron játszani. Na mindegy, szerintem mondjuk még most is dalt ír.
- Ez nagyon durva. - suttogtam a meglpődöttségtől. Én sok mindent kinézek Liam-ből, de azt hogy dalokat ír..hát azt nem! Ahogy ma megismertem, Ö csak olyan mint a többi srác. Elcsábít egy lányt a perverz humorával, megfekteti, talán még ki is használja és ennyi. - Pedig nem olyannak tűnik aki ilyen.
- Nagyon megváltozott az apja halála óta. Nem enged magához közel senkit. Fél a szerelemtől és a csalódástól, elbújik a hülye viccei mögött. - halkult el Niall hangja is. Tehát Liam, lényegében olyan, mint..én. Nem is tudtam hogy meghalt az apukája, reggel csak - gondolom - az anyját láttam. - Figyelj, nekem most már mennem kell, majd akkor még jövök. - kapta fel a cuccait és már el is hagyta a házat. Valami mintha azt súgná hogy ezt nem szabadott volna elmondania neki.
Hirtelen megcsörrent a telefonom, apa írt.
Most hívott a szomszéd anyuka, ma nem jó nekik mert még pakolnak de azt mondta hogy holnap menjünk át hozzá mi vacsorára. 
Akkor ma még sem jönnek át. Hallelujah.
Elmentem tusolni, majd inkább be is feküdtem az ágyba. Még csak hét óra múlt, de kit érdekel? Nekem ez a nap túl sok volt.


Komizni, pipálni ne felejtsetek;)