1.Rész - "Titokzatos Szépség"

Sziasztok!^^ Meg is hoztam az első részt, remélem kapok pár vissza jelzést - és akkor hamarabb hozom a kövit - , meg örülnék az új feliratkozóknak is. Még nem izgalmas de nemsokára jönnek azok a részek is.;)

/1.Rész - "Titokzatos Szépség/

- Ellie, ma még meg iszod azt a kávét? Sietnem kell és ha nem igyekszel nem tudlak elvinni. - zökkentett ki Apa a bambulásomból. Őszintén, nem aludtam túl sokat az éjjel, csak hánykolódtam miközben az agyam ezerrel kattogott azon hogy mi lesz ma. Ma kezdek az új suliban és félév vége van, ilyenkor általában nem szoktak új diákok jönni és pont ezért esélytelen az, hogy észrevétlenül beolvadjak a többiek közé. Senkiben nem bízhatok. A régi sulimból is azért rúgtak ki mert a "legjobb barátnőm" beköpött a dirinek és utána még le is kurvázott. Ahhoz képest Ő volt az, aki egyszer a pasimmal smárolt egy buliban, de semmi baj, már megszoktam.
- Menj csak, nehogy elkéss. Én majd megyek gyalog. - emeltem rá a tekintetemet és abba hagytam a kávém kavargatását. A suli csak pár utcára van, kb tíz perc mire oda érek, a séta pedig most jól fog jönni.
- Oké, oda találsz? - kérdezte a haját vakarva. Tudom hogy elég bizarr hogy ezt mondom, de Apám szerintem egész jól néz ki a korához képest. Harminckilenc évesen még mindig formában van. Fekete haja kuszán - mégis gondosan elrendezve - áll, nem ősz, tenger kék a szeme és a mosolya gyönyörű. Ő nem olyan mint mások.
Bólintottam.
- Ja, egyébként meghívtam az új szomszédokat vacsorára. - mondta és elrakta a tárcáját és a kocsi kulcsát. Már az összes szomszéd vacsorázott nálunk, mivel Apa szeretné ha jó kapcsolatot ápolnánk velük, mert Ő nem sokszor van itthon és ha esetleg történne valami amíg Ő távol van, legyen kire számítanom. Apukám egy nagy cégnél dolgozik és sokszor utazik, amikor meg hazaér egy csomó papír munka várja. Sajnálom hogy ennyire hajtania kell magát, azért hogy jól élhessünk.
- Felőlem. - válaszoltam kurtán. Tisztában vagyok vele hogy az ellenkezés hiába való lenne, pedig nagyon kikívánkozott. Utálom ha idegenek vannak a házunkban, a jó pofizás pedig nem az erősségem.
- Akkor én megyek is. - mosolygott rám és egy puszit nyomott a hajamba - Szeretlek - tette

hozzá és elment.

Miután - jó lassan - megittam a kávémat, elkészültem. Sminkeltem, a hajamat kivasaltam és úgy hagytam a vállamra omolni szőke zuhatagomat. Egy fehér rövidnadrágot vettem fel és hozzá egy rózsaszín inget amit alul megkötöttem, így pont kivillantva egy kis részt a hasamból. Kihívó. Egy fehér converse cipővel tetéztem az öltözékemet és máris indultam. Fekete táskámat a vállamra kaptam, miközben bezártam a ház ajtaját. A nap beragyogta az egész várost, a madarak csicsergése pedig békés és kellemes volt az ember fülének.  

Milyen kár hogy hétfő van.

Sietősen lépkedtem a járdán, bár a szemem így is megakadt a szomszédos házon, minek a bejáróját ellepték a különböző nagyságú dobozok. Egy középkorú nő pakolgatott ott és ha jól hallottam dúdolászott. Egy szomorú fél mosoly ült ki az arcomra. Vajon az én Anyám is ilyen boldog most? Mi lehet vele? De rögtön elhessegetem ezeket a gondolatokat. Tudnám hogy mi van vele most, ha nem hagy itt. Elmehet a francba!

Az utca szinte teljesen üres, egy lélek alig volt. Egyetlen dolgot hallottam, az pedig a lépteim voltak. Később aztán egy kocsi hangjára lettem figyelmes. Rossz tulajdonságom a kíváncsiság, ezért is fordultam meg. Hirtelen szembe találtak magamat egy fekete Range Rover-el, de a szemem a benne ülő személyen akadt meg: egy kb velem egyidős, mogyoró barna szemű, barna - oldalt nyírt - hajú srác ült a volán mögött. Arcán egy kis borosta éketlenkedett, habár ha jobban megnézem, ettől csak mégszexibb. Egy bájos mosolyt küldött felém és mellém hajtott. Egymás mellett közlekedtünk, direkt olyan sebességben ment mint én.

- Héj bébi, elvigyelek? - szólalt meg végül pajkos vigyorral. Na szuper, egy csajozó gép. Gyerünk Ellie, elő az álarcal!

- Kösz nem. Engem arra tanítottak hogy ne szálljak be idegenek kocsijába. - feleltem gúnyos mosollyal. Öntelt vigyorából  egy elégedett vigyor keletkezett és az ajkába harapott. Lőjenek le! Itt helyben meghalok ha ezt nem hagyja abba! Elég jó színész lehetek ha nem veszi észre hogy konkrétan rogyadoznak a térdeim ha ránézek. Na és a hangja egyszerűen..hogy is mondjam..angyali. Ellie, hagyd ezt abba!

- Liam Payne. Most már ismersz. - kacsintott - Téged hogy hívnak szépség? - tudakolta.

- Semmi közöd hozzá. Inkább kopj le, különben megállítanak a rendőrök lassú hajtásért. - vetettem oda epésen és az út felé fordultam, ezzel pedig le is zártam a beszélgetést.

- Imádom ha egy lány nem adja könnyen magát. - duruzsolta és elhajtott. Egy hatalmas megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. Nem lehetek szerelmes! Nem akarom hogy megint fájjon! Utálom 

ezt az egész nyomorult világot!

A sulihoz érve rögtön egy csomó szem rám szegeződött, néhány srác utánam is füttyentett de nem törődtem velük. Nem vagyok kutya! A suli kék-fehér színekben pompázott, egész otthonosan néz ki, ellentétben az előző sulimmal. Ott minden tele volt graffitivel és drogossal. A termem az első emeleten volt, miközben felfelé trappoltam a csöngőre lettem figyelmes. Gyorsabban lépkedtem és végül beestem a terembe. Mindenki engem nézett, érdeklődő számpárokkal voltam körülvéve, a tanári asztalnál egy középkorú sör hasú pasas méregetett. Fekete haja gondosan lezselézve csücsült a fején, a kék szeme pedig nyugodtságot mutatott.

- Úgy tűnik nehéz lesz ez a félév Ms.Brown, ha már az első tanítási napon is elkésik  - mondta szigorúan és a nyugodtság eltűnik a szeméből.

- Elnézést. - mondtam unottan. Soha nem voltam valami illedelmes a tanárokkal, ez pedig most sem volt máshogy.

- Gyerekek, Ő itt Ellie Brown. - fordult az osztály felé - Kicsapták. Mesélje csak el Ms.Brown hogy miért, hátha tanulnak belőle. - bökött megint rájuk. Ez most komoly?! Szánalmas. Azt hiszi hogy ezzel zavarba tud hozni, de téved. Mosolyogva a nép felé fordultam és nem kellett sok hogy felnevessek.

- Képzeljétek el, hogy volt egy ribanc, akit a legjobb barátnőmnek neveztem. Életem első füves cigijét Ő adta nekem, azonban rám is küldte az igazgatót, aki észrevett és kicsapott. És vége. - mondtam szórakozottan, mintha csak a Hamupipőkét meséltem volna. Az osztály elismerően vizslatott, mosolyogtak. 

A szemem megakadt valakin.

A leghátsó sorban.

Liam Payne.

Hihetetlen! Komolyan ilyen szerencsétlen vagyok? Vigyorogva figyelt, nem is próbálta leplezni hogy milyen jól szórakozik.

- Én az Ön helyében ezt nem mosolyogva mondanám! - szólt rám a tanár - Üljön le. - intett. Csak egy probléma van. Egyetlen hely van csak, Liam mellett. Morogva sétáltam a hátsó padhoz és levágtam magamat mellé. Rögtön megcsapott az illata amitől a hasam görcsbe rándult. Félve felé néztem.

- Szóval a Titokzatos Szépségnek Ellie Brown a neve. - mosolygott.