Prológus

Üdv :3 Na szóval itt van a blogom prológusa, nem érdekel hogy fanfiction, mert én ezt így akartam és nem másokhoz fogom igazítani a szereplőket vagy a történetet. Feliratkozni ér, komit hagyni pedig fontos!;)

A régi barátaim, a szomszédok és már sok ismerősöm is kérdezte hogy; mi történt a kis Ellie Brown-val. Nos, az a kis szerencsétlen, dagadt, csúnya és félénk lány eltűnt. Számomra meghalt. Azóta már tizenhét éves gimnazista lettem aki után az összes srác csorgatja a nyálát, de bármilyen furcsa is, nem vagyok boldog. Régen mindenki csúfolt mert kövér és csúnya voltam, kihasználtak, megvertek, plusz még az anyámmal is szekáltak.

Anya.

De furcsa ezt úgy leírni hogy tizenhét éven keresztül nem volt senkim akit így szólíthattam volna. Az én drága anyám soha nem akart gyereket, így amikor én megszülettem, Ő itt hagyott engem apával Los Angelesbe és lelépett egy gazdag pasival. Ilyen egy jó anya mondhatom. 

Még általános iskolába jártam azon a napon. A napon amikor teljesen megaláztak és összetörtek, Josh Gillies-be voltam szerelmes, ám amikor -nagy bátorságot véve - randira hívtam, Ő kiröhögött és elhordott mindennek. 

- Hogy gondoltad ezt, Brown? Szerinted randiznék egy ilyen kis senkiházi, rusnya csajjal? Ha megpróbálnálak megölelni át sem érnélek olyan dagadt vagy! - csengett még mindig a fejemben ez a hang. Onnantól kezdve tudom, hogy az élet nem habos torta és küzdeni kell. Megtanultam hogy nem szabad kimutatni azt hogy mikor félek, mikor vagyok szomorú, hogy mi bánt..semmit nem szabad kimutatni, mert abból jó nem sülhet ki. Ha boldog vagyok akkor csak belém rúgnak. Az élet egy kegyetlen harc, amiben győzni kell, különben kicsinálnak. 

Mióta Josh letiporta az önbecsülésemet a suli láttára - törődök a kinézetemmel, sminkelem magamat, divatos ruhákban járok és lefogytam. Keménynek és érzéketlennek mutatom magamat, ezért is van az, hogy ma már menőnek számítok. A menőség viszont csak abból ered hogy kinek mekkora a melle, hogy ki mennyit iszik és mennyi pénze van, vagy a drogok..engem pont ezért rúgtak ki a sulimból. A múlt héten rajta kaptak ahogy egy füves cigit szívok a vécében és kicsaptak. Apa keményen leszidott és azt mondta hogy ha legközelebb ilyen van vidékre fog költöztetni a nagyihoz és mehetek tehenet fejni. Szuper. 

Holnap kezdek az új suliban, amihez semmi kedvem, csak még többen fogják megismerni az én álarcomat, hiszen ami az álarcon belül lakozik azt senki nem ismeri.