FONTOS!

Sziasztok!

Remélem még azért emlékeztek rám és nem felejtettétek el totálisan a blogot se. Tudom, hogy csak úgy szó nélkül elnyelt a föld, de a telefonom totál gallyra vágódott - gépem pedig nincs. Az életem amúgy is fenekestül felfordult az utóbbi időben, ezért is döntöttem a blog szüneteltetésében. 

Most viszont, hogy kezdenek egy kicsit helyre jönni a dolgaim, érdekelne, hogy valaki olvasná e tovább a történetet? Tényleg nagyon restellem az egészet és remélem, hogy azért még vannak itt lelkes olvasók. :)

Szóval akkor aki olvasná tovább, az írjon légy szíves kommentbe.

Köszönöm :)

7.Rész - Terv

Helló:D Kész a 7.Rész, sajnálom hogy ilyen rövid lett.:/ Még annyit; hogy szeretnék mindenkinek boldog iskolakezdést kívánni:D Utáljuk a sulit:D

Délután az íróasztalomnál ültem és gondolkoztam. Az ujjaim a fehér faanyagon doboltak, miközben a számat harapdáltam. A laptopomat felhajtva bejelentkeztem facebook-ra és rákerestem Niallre. Megakarom kérdezni tőle hogy akkor ma is átjön-e vagy ne várjak rá, mert szokása hogy meglepetésszerűen fogja magát és átjön kémiázni. Tegnap és tegnap előtt is ezt tette, bár nem bánom mert mellette nem lehet unatkozni, kivéve ha a kémiáról pampog,

mert akkor még az is jobban érdekel hogy hány kocka van egy vécépapír gurigán. De komolyan. 

Három nap telt el, azóta hogy a Payne családdal vacsoráztunk. Liam azóta nem jött suliba, ugyanis az Anyja kikérte Őt a hétre, mert fel akarják újítani az egyik szobát. Fogalmam sincs hogy miért nem inkább egy olyan munkást kérnek fel, aki ezzel foglalkozik, de nem is érdekel. Ha engem kérdeztek, szerintem még örül is hogy nem kellett jönnie suliba, mert fél tőlem. Hát félhet is! Vissza fogja kapni, velem ne húzzon ujjat, mert rosszul jár. Csak tudnám hogy mivel szívassam meg. Nem ismerem Liamet annyira, hogy tudjam mivel tudnám kikészíteni...habár..talán Niall igen. 

Egy gonosz vigyor terült szét az arcomon és rákattintottam a chatre.

Ma is meglepsz azzal hogy szólás nélkül betoppansz hozzánk, vagy ma kihagyod?:D 

Ne máár..így most nem lesz buli, mert tudsz az érkezésemről:( Na nem baj, majd valahogy megleplek;D De nem nagyon akarok ma tanulni, mert este bulizunk!! Ugye te is jössz?:)

Akkor ne tanuljunk, csak gyere át mert a hülye fejed nélkül halálra unnám magam:DD Aztán mehetnénk együtt a buliba.

Oh..tudtam hogy nem bírod ki nélkülem:$ xd Oké, akkor majd megyek.

Nevetve csuktam le a laptopomat, Niall mostanra szinte a legjobb barátom lett. Egy hét alatt még senki nem került hozzám ilyen közel, Ő viszont más. Olyan mintha már ezer éve ismerném. Mintha a nemlétező tesóm lenne. Általában amikor nálunk van, inkább csak hülyéskedünk és beszélgetünk.

A régi sulimban egy fiúval sem voltam jóban, mindegyikőjük csak az ágyba akart vinni, hogy egy éjszakára   

kihasználhassanak, én ettől pedig rosszul vagyok. Lehet hogy nem vagyok egy angyal, de ribanc sem. Azt hiszik hogy én minden második pasinak az ágyában kötök ki, miközben ez hazugság! Nagyon is tévednek, hiszen ha ez így lenne, akkor én nem lennék szűz. Csakhogy az vagyok! Igen, tizenhét évesen még nem feküdtem le senkivel, és nem is bánom!  Úgy szeretném elveszíteni, hogy szeretem az illetőt, nem pedig csak kalandból.

Lementem a konyhába és csináltam jó sok palacsintát, mivel már kezdtem unatkozni, plusz Ni is biztos éhes lesz amikor jön. Mondjuk ha így belegondolok, Ő mikor nem éhes?! 

Rögtön elmosolyodtam ahogy arra gondoltam, ahogy eszik.

- Finom illatot érzek. - szólalt meg hirtelen a hátammögül, nekem pedig kishíján kiesett a palacsintás tányér a kezemből. 

Abban a percben fejeztem be a sütést. De Niall mikor jött be? - Látom vártál. - vette ki a kezemből a tányért csillogó szemekkel. Még mindig nem tudtam megszólalni a meglepődöttségtől. - Csukd be a szád, hülyén nézel így ki. - nevetett fel, miközben olyan feje volt mint egy hörcsögnek, ugyanis már tömte is a képét. Rögtön feleszméltem, s úgy tettem ahogy kért.

- Hogy jöttél be? - értetlenkedtem. Az ajtót nem nyitottam ki, sőt, még zárva is van! 

- Mondtam hogy megleplek, ezért az ablakon jöttem. Meglepetés! - vigyorgott

rám - Ez isteni! - mondta a palira utalva. Legközelebb bezárom az ablakolat.- Felmegyünk? - bólintottam. A kezében még mindig szorongatta a tányért, és még csak a világért sem tette volna le. 

A szobámba érve rögtön leült az íróasztalomhoz és a laptopomon benyomott egy számot. Én az ágyra hasaltam és onnan figyeltem mit csinál.

- Meg akarom szívatni Liamet. - bukott ki belőlem hirtelen, mire felkapta a fejét és felvont szemöldökkel méregetett.Talán nem így kellet volna mondanom, hanem egy kicsit tapintatosabb is lehettem volna. - Elég csúnyán kínos helyzetbe hozott a családja előtt, és most szeretném visszaadni neki, csak az a baj hogy nem tudom mivel tudnám felidegesíteni. - magyarázkodni utálok, mondjuk most muszáj volt. Tényleg semmi ötletem nincs, nem ismerem annyira hogy tudjam mi zavarja Őt és mi nem. Pont ezért kell Niall, aki a legjobb barátja és mindent tud róla. Ezzel csak annyi a baj, hogy nem tudom hogy mit fog szólni ahhoz hogy a haverjával akarok kiszúrni.

- Én is szeretném megviccelni, mert egyszer Ő is ezt tette velem. - vonta meg a vállát, kishíjján leesett az állam. Képes lenne rá? - Összedolgozhatnánk. Jó móka lenne.

- Akkor találjunk ki valamit, amivel idegesíthetjük. - töprengtem. Arcomat a takarómba fúrva gondolkoztam. Pár perc csend után végül megszólalt.

- Szerintem azt hiszi, hogy járunk.  

Féltékeny, mert amikor együtt látott minket, tiszta idegbeteg lett.- vonta meg a vállát. Ezen kicsit elgondolkodtam. Liam tényleg azt hiszi hogy én és Niall.?Fura, mert én eddig nem néztem a szöszire úgy, mint egy férfira, nekem inkább olyan kisfiús Ő. - Mit nézel rajtam ennyire? - kérdezte zavart mosollyal az arcán. Hupsz, észre sem vettem hogy bámulni kezdtem, csak annyira durva hogy eddig fel sem tűnt hogy Ni tényleg helyes srác. Jó, persze nem tetszik nekem úgy, csak simán jóképű. 

Ekkor jutott eszembe egy fenomenális ötlet. A szemeim felcsillantak, s rögtön felültem. Az arcomról nem lehetett levakarni az 1000 wattos mosolyt.

- Van egy tervem! - tapsikoltam mint egy kislány - Eljátszhatnánk Liamnek hogy tényleg együtt járunk! Attól tuti begolyózna és feladná! - mint valami gonosz, felnevettem. Nialler elgondolkodva meredt maga elé, miközben a tarkóját vakargatta, majd így szólt:

- Oké. De biztos vagy benne? -vonta fel az egyik szemöldökét. Határozottan bólintottam, hisz' mi baj lehetne? Csak hülyéskedünk! Ma úgyis buli lesz Jo és Zayn házában, amit Payne tuti nem hagyna ki, ez pedig tökéletes alkalom arra, hogy visszavágjak. 

- Remélem jó színész vagy, Drágám. - kacsintottam rá, mire felröhögött és lepacsiztunk. Kíváncsi vagyok hogy mi lesz ebből.

6.Rész - Kínos Vacsora

Helló:-) Bocsi hogy ilyen sokáig várattalak titeket, csak telefonról nem olyan egyszerű írni - márpedig én arról szoktam. Na mindegy. Remélem azért elnyeri a tetszéseteket és hagytok magatok után nyomot:)

A mai nap is elég érdekesre sikeredett, kezdve azzal hogy Liam reggel majdnem elgázolt a folyosón amikor Niall-el beszélgettem a tegnapi napról. Megkedveltem az Ír srácot, nem olyan mint amilyennek gondoltam. Folyton vidám és vicces is, árad belőle a pozitív energia és szinte semmivel nem lehet lelombozni Őt, a mosolya pedig tuti ragályos! Liam viszont nagyon fura volt velem. Tegnap rámmozdult, mosolygott rám, ma meg konkrétan úgy viselkedett velem mintha valami rosszat tettem volna és még rám néznie is fájdalmas lenne. Nem értettem hogy mi ez a hirtelen változás, ezért gondoltam megszívatom egy kicsit. 

Régebben kaptam egy rózsaszín körömlakkot Aputól, amit azóta is a táskámban volt és alig hiányzott belőle, mert nem szoktam használni - ugyanis utálom ezt a színt. Első órán már húzta is a lóbőrt, én pedig természetesen kihasználtam ezt a helyzetet. Viszont Ő ennek nem nagyon örült, majd még haza is ment. 

Unalmasan telt a napom többi része, Niall-nek mondtam hogy majd holnap jöjjön át mert ma megyek a Payne-ekhez. 

Mire ész bekaptam már a vacsora asztalnál ültünk, Liam pedig furcsán mosolygott s még csak véletlenül sem nézett rám. Eléggé vészjóslónak tűnik ez

számomra. Valami nem oké vele.

- Most költöztetek Los Angelesbe, vagy eddig is itt éltetek? - csevegett Apu, Mrs.Payne-el és a két lányával. A mellettem ülő személy pedig csak a levesé szürcsölgette még mindig mosolyogva. A beszélgetésre már nem is figyeltem, hanem sokkal inkább azon agyaltam hogy vajon Ő mit tervelt ki.

- Nemsokára egy hetes szünetetek lesz a suliban, Ti is mentek valahova? - mosolygott rám kedvesen Mrs. Payne, azaz Karen, mire észbe kaptam. Már nyitottam a számat hogy válaszoljak, amikor is megéreztem egy kezet a combomon. Az érintésére rögtön felszaladt bennem a pumpa és elpirultam. Simogatni kezdett, lassan és finoman. Egy mondatot is alig bírtam kinyögni.

- Mi..mi nem szoktunk menni se..sehova. - mondtam végül fülig vörösen és már halkan ziháltam is. Tekintetemet Liamre vezettem, aki csak ült és még szélesebben vigyorgott. Megpróbáltam lehámozni magamról a kezeit, de a tervem kudarcba fulladt. Óvatosan bokán rúgtam hogy fejezze be amit csinál, Ő azonban nem engedett.

- Én, Ruth meg Liam minden évben a város másik végébe megyünk amikor szünetük van. Egy kis tópart melletti házunk van ott, nagyon jó mert ki lehet kapcsolódni ott és nincs akkora nyüzsgés. - mesélte Nicola - Ha gondolod eljöhetnél velünk egyszer. - ajánlotta. A lélegzésem elakadt, hirtelen pedig Liam keze is megállt.

- Tényleg, ez jó ötlet! Úgy is van elég hely, nem? - na már csak Ő hiányzott! 

- De. Én úgysem szoktam menni. Benne lennél Ellie? - kérdezte kedvesen Karen. Nem! Liamel egy hétig együtt lakni egyet jelent a halállal! Apa egyáltalán hogy nem szólt még közbe? Nem szokott csak úgy elengedni engem idegenekkel, főleg nem úgy hogy még csak felnőtt sem lenne velünk! Kb fél órája vagyunk itt és máris meghívnak a "nyaralójukba". Ez fura, azonban felettébb kedves dolog. Talán még el is fogadnám az ajánlatot, ha ez a szemétláda itt mellettem nem lenne ott! Ha belegondolok hogy láthatnám Őt a tóban fürdeni, kiráz a hideg, még a teste gondolatától is. Nem bírnám ki hogy nem támadjam le Őt! Ez a szar az egészben, utálom is, bírom is és még nagyon be is jön. Jó párosítás, nemde? Liam erről viszont nem tudhat, elsüllyednék szégyenembe.

- Jaj dehogy is, nem kell. Nem akarok útban lenni. - hebegtem, ugyanis a kéz a combomon megint megindult, csak most már a belső combomnál simogat. Izegni-mozogni kezdtem, ám ez sem segített. Holnap én esküszöm beleverem a betonba a csinos kis pofiját ha ezt most nem hagyja abba! - Amúgy sem engedne el Apa - az utolsó szó már inkább nyögés volt, mintsem beszéd, mert akkor történt az hogy Liam keze a kelleténél feljebb csúszott. Rögtön felpattantam a helyemről. - Elnézést, ki kell mennem a mosdóba. - valószínűleg mindenkit megleptem a hirtelen kitörésemmel, zihálva haraptam be a számat és segítség kérően pillantottam Ruthra és Nicolára. Az előbbi vette a lapot és felállt.

- Megmutatom neked. - biccentett a fejével jelezve hogy kövessem. A házban néhol voltak még dobozok, viszont csodálatra méltó hogy egy nap alatt ennyire jól be tudtak rendezkedni. Mi Apuval születésem óta abban a házban lakunk és nem is nagyon tervezünk elmenni! Nekem ez az otthonom, nem is nagyon tudnám elképzelni magamat egy idegen házban. 

A folyosó végénél megálltunk. - Na jó, mit csináltok ti az asztal alatt? - húzza össze a szemeit rosszallóan, a szája sarkában azonban egy huncut mosolyt vélek felfedezni. Te jó ég! Ennyire feltűnő? A szülők is észrevették, vagy csak Ruth? Mondjuk ha Apu észrevette volna már tuti Liam temetését szerveznék vacsora helyett..

Érzem ahogy a vér fut az arcomba. Zavartan a hajamba túrok, majd ártatlanul pislogok Rá.

- Mi? Semmit. - néztem a kezeimre amiket idegességemben tördelni kezdtem. Utálom ezt az egész helyzetet!

- Aha. - mondta unottan - Kérdezhetek valamit? Te vagy az, aki ma befestette az öcsém körmeit? - Ruth arcára ördögi mosoly ült ki, mire én is akaratlanul elmosolyodtam. Visszagondolva a mai tréfámra, már megértem Liam tettét. Igazán cseles, de ennyivel nem ússza meg.! Ezt még vissza kapja. A harc még csak most kezdődött. - Minden tiszteletem a Tiéd! - kacsint rám én pedig felkuncogok.

- Köszi. Cserélünk helyet? - kérdeztem félénken. 

- Persze. - nevetett, majd vissza mentünk a többiekhez.

Még két órán keresztül a Payne családdal voltunk, Apu és Karen nagyon jól össze barátkoztak, én pedig Ruth-val beszélgettem nagyon sokat. 

A meghívásból végül az lett, hogy majd még meglátjuk hogy mi lesz. Lehet hogy megyek, lehet hogy nem. 

Liamet pedig ette a harag. Nem jött össze a terve, viszont azt nem mutatta hogy mennyire ideges. Inkább csak ült és vigyorogva megrázta a fejét. Én is egy gonosz vigyort villantottam, s farkasszemet néztünk. 

Egy biztos: ennek a harcnak még nincs vége.

Bondage

Sziasztok!:) Kívételesen nem részt hoztam, hanem csak megmutatom nektek az új blogomat, ami szeptember 5.-én nyitja ki a kapuit.

Stílus: Darkos, erőszakos, +18-as részeket tartalmaz

Főszereplők:Becky Tomlinson (Selena Gomez), Liam Payne, Harry Styles.

Cím: Bondage (Fogságban)

A trailer már fent van, ha valakit érdekel iratkozzon fel a blogra.
LINK

5.Rész - Körömlakk

Hola! Ehhez a részhez annyi a hozzáfűznivalóm hogy: no comment. Majd ti eldöntitek hogy milyen lett :D Van egy kérdésem: A kövi részt Liam vagy Ellie szemszögéből írjam? Komiban szavazzatok pls mert én nem tudom:/

Liam Payne szemszöge

Arra lettem  figyelmes hogy teljesen kiütöttem magamat, elaludtam óra közben - mondjuk ez a tanárt nem nagyon érdekli, hisz' az elmúlt egy évben teljesen kikészítették a tanulók és azóta már magasról tesz arra hogy ki mit csinál az óráján. Valami büdöset éreztem meg, olyan erős szaga volt, ami marta az orromat! Kicsi mocorgás után végre sikerült kinyitni a szemeimet, már csak az egyik kezemen feküdtem, a másik pedig Ellie felé van fektetve. Amint meglátott rögtön halkan felnevetett és elrakta a büdös üvegcsét amit eddig a kezében tartott. Lassan kihúztam magamat majd megláttam mit is tett, ameddig aludtam.
- Mi a ...? - néztem kikerekedett szemekkel a jobb kezemre, amin rózsaszín körömlakk csillogott. Ez kész! Képes volt kifesteni a ameddig én ki voltam ütve! Louis, Harry, Niall és Zayn mindig próbál megszívatni engem azonban nem nagyon szokott sikerülni nekik, nálunk ez már csak ilyen régi hagyomány, szívatjuk a másikat megállás nélkül és mindig én nyerek! Erre most megszívatott egy lány! Nem is tudom hogy most szégyenkezzek vagy inkább büszke legyek Rá. - Kérlek mond, hogy még mindig álmodom, és hogy igazából nem is rózsaszínűek a körmeim. - kértem szinte már hisztérikusan. Most keltem fel, jelenleg amúgy sem vagyok túl jó passzban plusz Ő még rendesen be is tett nekem!
- A körmeid nem, de a rajta lévő lakk igenis pink.- nevetett édesen, felettébb jó szórakozás lehet a szenvedésemnek a szemtanúja lenni, nekem viszont most nincs kedvem nevetni. Kezdek ideges lenni, miért nem a szöszivel játssza ezt? Ahogy láttam úgy is remekül elvannak egymással.
Ez az izé lejön vízzel? Már láttam ahogy Ruth lemossa a fekete körömlakkját, habár az nem víz volt. - Egyébként nagyon jól áll ez a szín! Kiemeli a szemeidet. - nyugtázta mosolyogva, majd megnyalta az ajkát. Kirázott a hideg.
- Hogy tudom leszedni? - mutattam fel a színes körmeimet neki, figyelmen kívül hagytam a beszólását.
- Acetonnal. - vonta meg a vállát, mintha csak azt kérdeztem volna hogy mennyi 1+1. Tényleg a nővérem is azt használt! Oké már vágom, az az a büdös lötty.
Ezek után már csak a csöngőt vártam, s miután végre megszólalt iszonyat gyorsasággal kaptam  fel a táskámat és indultam ki a teremből. - Hova mész? Ez még csak az első óra volt! - szólt utánam Ellie, engem viszont ez hidegen hagyott! Nem fogok itt ülni még ki tudja hány órat, amikor így nézek ki. Tekintetem össze találkozott Niall-éval, csúnyán ránéztem, majd elhagytam a helységet. A folyosón özönlöttek a gyerekek, ki kisebb, ki nagyobb könyvekkel szelte át a termeket. Néhány gólyát éppen gatyáztak, tehát ez is csak egy átlagos nap ebben a suliban. Néha már úgy érzem magamat mintha egy hangyabolyban lennék!
Jobb kezemet a farmerom zsebébe temettem és sietve szaladtam le a lépcsőn, egészen a földszinti fiú vécéig. Itt szoktam kilógni a suliból, hisz' ha a bejárati ajtót használnám elkapna a portás. Így kicsit kényelmetlenebb a kijutás, de ez van.
Már az iskolán kívül voltam, mikor megláttam Zaynt és Jot, nem úgy tűnik mintha veszekednének. Sőt, éppen csókolóznak! Biztos megint kiszöktek hogy együtt lehessenek. Már egy éve együtt vannak és egyszerűen imádják egymást! Lehet rajtuk látni is, meg a tudat hogy össze költözöl egy csajjal tizenhét évesen nem éppen a legbiztatóbb egy srác számára, Z viszont bevállalta és ahogy látom nem bánta meg.Ők az a tipikus "Zűrös Páros" mert egyikőjük sem valami jó gyerek.
- Látom kibékültetek. - nevettem fel amikor észrevettek, Zayn mosolyogva átölelte a lányt s úgy nézett vissza rám - Na és fiú lesz vagy lány a kis trónörökös? - ezt muszáj volt megkérdeznem, féltem hogy rossz néven fogják venni, azonban Ők is csak nevettek.
- Fiú.
- Lány. - mondta Jo Zayn-nel egyszerre. Rögtön egymásra pillantottak és azon kezdtek el veszekedni hogy a gyerekük fiú lesz-e vagy lány. Természetesen nem igazából vesztek össze, hanem inkább csak nem értettek egyet valamibe. Kíváncsi leszek akkor mi lesz ha Jo tényleg terhes lesz.
- Héj nyugi! -  csitítottam - Ne civakodjatok a nemlétező gyereketeken! A végén még meghallja! - simítottam végig a szöszi pocakján, miközben szemrehányó arckifejezéssel néztem a szerelmespárra. Rögtön kitört belőlünk a nevetés és rázkódó vállal, kacagva néztünk egymásra. Z hirtelen abbahagyta a nevetést és meglepődött arccal nyúlt a kezem után. Basszus! Nem figyeltem hogy melyik kezemmel simogattam meg Jo hasát és most észrevette! Nekem végem, ezt most már nem nagyon takargathatom.
- Haver, te..te meleg vagy? - kérdezte zavartan, majd a barátnőjének is megmutatta a kezemet. Még hogy én meleg? Jó vicc, csak ezzel az a baj hogy ha ez kitudódik nem fog nekem senki sem hinni! Már pedig én heteró vagyok! Ha nem lennék az akkor reggel nem az lett volna ami! Khm..
- Nem, csak Ellie alkotott ameddig én átaludtam az órát. Pont ezért is lógtam el, különben a végén még elterjed rólam az a hír hogy homokos vagyok. - horkantok fel és kihúzom a kezemet Zayn fogásábó majd ismét zsebre rakom azt. Ma a "hozzuk Liamet kínos helyzetbe nap" van, vagy mi? Reggel Ruth-val most meg ez.
- Ja. - röhögött - Akkor nagyon jó a csaj! Ez még nekem sem jutott az eszembe. - biggyesztette le az ajkait. Szinte biztos voltam benne hogy most azt bánja hogy ezt nem Ő találta ki.


Még egy kicsit beszélgettem velük, aztán siettem haza, nehogy meglásson egy tanár. A kocsiban elég nagy szerencsétlenség ért, ugyanis amikor a piros lámpánál megálltam, elfelejtettem levenni a kezemet a kormányról, így a szomszédos autóban lévő kopasz pasi meglátta a körmeimet és rám kacsintott. Mondanom sem kell hogy a szemöldökeim az egekbe szaladtak és rögtön tövig nyomtam a gázt. Meg sem álltam a házunkig, onnan pedig egyenesen Ruth szobájához mentem. Tudom hogy itthon van, mert szünet van náluk az egyetemen, szóval még vasárnapig el kell viselnem, hogy Ő itthon van és nem kell suliba mennie, míg én bent rohadok a abba a tetves terembe! Erőteljesen kopogtattam a fehér faajtóján s vártam a válaszra. Hirtelen csapódott ki az ajtó, a nővérem pedig meglepődötten mért végig.
- Hát Te? - nyögte ki végül - Lógsz, mi?
- Igen, de csak azért mert megszívattak! - emeltem fel a jobb kezemet - Szedd le légyszi. - kértem, Ő viszont csak becsukta az ajtót és nevetett. Két percig megállás nélkül rajtam röhögött, végül pedig megint kinyitotta az ajtót. - Ez nem vicces! Egy csávó rám kacsintott!
- Jó gyere, lemossuk! - húzott be a durván rózsaszín szobájába, amit én csak fintorogva néztem. Olyan a falaknak a színe mint a vattacukornak!

Végül egy kis acetonnal sikerült eltüntetnünk Ellie nyomait, csak sajnos ezen a nővérem még jó sokáig fog röhögni és van egy olyan sanda gyanúm hogy majd 'elfelejti' titokban tartani ezt a kis incidenst. Mint kiderült ma haza jön Nicola is, a legidősebb testvérünk. Igen két nővérem van, és igen, kikészítenek. Nicola a pasijával Los Angeles másik végében él, ezért nem túl sokszor szokott hazalátogatni. Ma jön át a Brown család, tehát mind a két tesóm megfogja ismerni azt a lányt aki sikeresen megszívatott engem. Hát ez remek!
Ruth és Anya lent szorgoskodtak a konyhában, biztos finom lesz a vacsora, ugyanis Anyu nagyon jól főz. Akár lehetne szakács is, de Ő inkább egy autó kereskedésben dolgozik, amit nem is annyira bánok, hisz' így megkaptam ezt a gyönyörű járgányt. Nicola késő délután érkezett meg. Leültünk a szobámba és elfoglaltuk magunkat, sokat beszélgettünk. Mesélt nekem a barátjáról -azaz az élettársáról -, Eric-ről, a munkahelyéről, meg a mindennapjairól. Jó volt hallgatni hogy folyton csak beszélt, mert már rég láttam és hiányzott. Olyan jó lenne ha egy kicsit minden olyan lenne mint régen. Apuval.
- Nicola, Liam, készülődjetek! - kiabált fel Anyu a konyhából. Kérdőn a mellettem ülő lány felé néztem. Nem jó az a ruha amiben suliba voltam? Nem az elnökkel találkozunk, hanem csak a szomszédokkal! Nicol valószínűleg megértette hogy mire gondolok mert szélesen elmosolyodott,
- Vegyél fel egy sima pólót, meg egy gatyát. - rántotta meg a vállát majd gyorsan hozzátette: - Ami nem szakadt!
Ezzel feladta a leckét! Nekem nincs túl sok olyan gatyám ami nincs elszakadva a térdénél, sőt, szerintem nincs is.
Miután egyedül maradtam kutakodni kezdtem a szekrényben, egy szürke felsőt és egy sima kék farmert vettem fel. Nem is tudom mikor öltöztem fel utoljára így! Az én stílusom a fehér póló és a fekete csőgatya, nem pedig ez! A tükör elé állva ismét belőttem a hajamat, minden szálnak tökéletesen kell állnia! A szívem gyorsan vert, a tenyerem izzadt és a levegőt is nehezen szívtam be.
Csöngettek.
Mintha ágyúból lőttek volna ki, szaladtam a bejárati ajtóhoz. A három nő már ott állt a nappaliban és várt, erősen lenyomtam a kilincset, s szembe találtam magamat egy középkorú férfival és Ellie-vel. Hol van az Anyja? Testvére(i)?
- Jó estét! - köszörültem meg a torkomat - Liam Payne vagyok! - mosolyogva nyújtottam kezet a férfinak aki elfogadta az üdvözlésemet és kezet ráztunk.
- Én Dominic Brown vagyok, Ő pedig a lányom Ellie - mutatott a mellette álló személyre. A Szívemen egy fekete latex nadrág és egy kék top virított, míg Dominic-on egy öltöny szerűség.
Behívtam Őket majd a családom többi tagjaival is megismerkedtek. A vacsora asztalhoz ültünk; a két asztalfőnél Dominic és Anya ült, a két nővérem egymás mellett, én pedig Ellie job oldalán foglaltam helyet. Kezdetét veheti "Liam kínos helyzetbe hozza Elliet" nevű játék.
Most aztán vissza kapod!


Komizni, feliratkozni ne felejts el;)

4.Rész - Peches vagyok.

Hellóóó! Ez a rész szerintem kicsit más lett mint a többi - főleg mert Liam szemszögéből lett írva -, szóval nem tudom hogy milyen lett. Nem is húzom tovább az időt:)

UI: A kövi rész is Liam szemszögéből lesz.

Liam Payne Szemszöge

A szoba teljesen sötét volt, csak egy csöppnyi fény van, amit a holdnak köszönhetek. Mi történt? - kérdeztem magamtól. Ez nem az én szobám! A hófehér ajtó lassan kinyílt,  így megláttam Elliet. Egy kis fekete koktélruhában volt, szemei nem voltak kisminkelve, mégis oly' gyönyörű. Felém lépkedve halványan elmosolyodott, a szívem hevesebben kezdett verni. Tényleg, mi történt?

Bal kezével megsimította a tarkómat és magához húzva, egy édes csókban forrtunk össze. Annyira hihetetlennek tűnt ez az egész, rögtön magamhoz húztam és vadul faltuk egymás ajkait.- Akarlak. - duruzsolta és rögtön lekapta rólam a felsőt. Én sem tétováztam, a kis ruhája egy percen belül már a földön landolt, nekem pedig tökéletes rálátásom lett a testére. Ismét csókcsatát vívtunk, közben pedig az ágyhoz toltam. Kezemmel végig jártam a  testét, Ő pedig halkan sóhajtozott, kezeit levezette egészen az övemig. Megszívtam a nyakát, s akkor megéreztem a mancsát az érzékeny pontomnál. 

-It might seem crazy what I'm about to say
Sunshine she's here, you can take a break - hallottam meg Pharrell Williams hangját, amint a telefonomból üvöltve énekelt. A szemeim hirtelen pattant ki, a levegőt hatalmas kortyokban vettem. Csak egy álom volt! Egy kibaszott jó álom! Ó, bárcsak megtörténne, mondjuk szerintem ez egész sanszos. Nem fog ilyen történni, mert Ellie szépen a tudtomra adta hogy kopjak le, pedig a lányok engem nem szoktak elhajtani! Sőt, egy csomószor Ők hívnak engem randira, ami szerintem elég fura, amondó vagyok hogy a férfinak kell megtennie az elő lépést én pedig megtettem Ellie felé - még ha nem is túl illedelmesen.
Felültem az ágyon és egy sóhaj hagyta el a számat. Olyan fura ez a lány, más mint a többi.
Lassan lépkedtem ki a szobámból és egyenesen a mellékhelységhez indultam volna, ha nem futok bele a nővérembe, Ruthba.
- Látom jót álmodtál! - emelte a kezét a szájához és ott nevetett, én is az ágyékomra vezettem a tekintetemet, és akkor vettem észre hogy egy hatalmas dudor éktelenkedett ott - Remélem a mosdóba indulsz, mert én így nem vagyok hajlandó egy asztalhoz ülni veled. - nevetett még mindig, én pedig már szinte futottam az említett helységbe. Hát ez nagyon kínos volt! Ez még soha nem történt velem, persze már álmodtam ilyen erotikus dolgokról, akkor viszont akkor nem volt merevedésem! Lehet hogy ezt csak Ellie váltja ki belőlem?!



Miután elkészültem, a konyhába battyogtam ahol az én drága, tapintatos nővérkém reggelizett. Fogtam egy pirítóst és leültem mellé. - Na, lenyugodtál? - vigyorgott rám a szőke tincsei mögül.
- Mondták már hogy gonosz vagy? - tudakoltam, miközben kávét öntöttem a kék bögrémbe. Szeretem Ruthot, Ő is engem, csak imádjuk szapulni a másikat. Ahhoz képest hogy 20 éves, úgy viselkedik mint egy kis tini.
- Igen, te voltál az! - mosolygott rám - Én pedig ettől függetlenül nyugodtan alszom. - amikor észrevette hogy nem mosolyodtam el a viccén, elkomolyodott. - Mivan öcsi? Valaki talán elrabolta a szívedet? - mosolygott, én pedig nem válaszoltam - Miért nem szerzed meg a csajt?
- Ugyan már! Csak egy napja ismerem és elhajtott a fenébe! - túrtam a hajamba elkenődve. Fogalmam sincs mit kéne csináljak, hisz' ez röhej! Tegnap óta ismerem, mégis többet látok benne mint egy átlagos lány! Tiszta hülye vagyok!
- Ez most komoly? Ennyi? Mi van az én tökös kisöcsémmel, akit eddig nem érdekeltek az akadályok, aki minden áron megszerezte a lányt!? Hm? - akadt ki teljesen. Ezt bírom Ruthban, mindig tudja mit kell mondania, most viszont valahogy még ezzel sem dob fel. Vissza utasított! - Nem adhatod fel, Liam! - fogta meg a kezemet bíztatás képpen. Talán igaza van, nem adhatom fel. Csak most úgy lehangolódtam, semmihez nincs kedvem, főleg nem suliba menni! Ellie ott ül mellettem és én nem csinálhatok semmit, szerintem Ő csak egy sima szoknyapecérnek tart, mondjuk mi másnak is tartana, hiszen én így állítom be magamat, mert így menőbb leszek. Utálom ezt az egész színjátékot, hogy az emberek azt hiszik hogy nincs bennem semmi, hogy én csak egy jó test meg egy szép arc vagyok! Semmit nem tudnak rólam!
- Tökmindegy. - mondtam halkan és ezzel le is zártam a beszélgetést, a tányéromat és a bögrémet a mosogatóba helyeztem, a táskámat a vállamra kaptam és elhagytam a házat. A szomszédos házban nem láttam mozgást, biztos elindult már. Bepattantam a kocsiba és rögtön indultam is a terror házába, akarom mondani a suliba. Szememmel folyton az utat fürkésztem, hátha látom a szőke szépséget. Szerintem nem is igazi szőke, legalábbis ezt onnan gondolom, hogy nekem a barnák jönnek be. A szőkéket annyira nem csípem, mert a legtöbb olyan pökhendi. Legalábbis a suliban.
Bekanyarodtam az iskola parkolójába, majd bezártam a Range Rovert. Meglátva Harryt és Lout hirtelen oda rohantam hozzájuk. Valami nagyon vicces lehetett, mert Hazzának már a könnye folyt a röhögéstől.
- Csá haver - köszönt nekem - Ezt hallanod kell! Zayn azt hitte hogy Jo terhes, tudod mostanában mindig rosszul van, és Z totál kiakadt hogy nem szólt neki és veszekedtek, közben meg kiderült hogy Jo csak beteg. - vihogott a fürtöske - Látnod kellett volna, iszonyatosan viccesek voltak! - törölgette a szemét és Louis is vele nevetett. Én azért egy kicsit sajnálom Őket, elvégre összevesztek a semmin. Most mondjuk ez érdekel a legkevésbé. Beszélni szeretnék Ellievel, amíg még van merszem randira hívni. Később már nem biztos hogy lesz.
- Aha, ez tényleg vicces. Nem láttátok véletlenül az új csajt? - próbáltam semleges hangon kérdezni, a két srác viszont nem nagyon értette hogy kit keresek. Komolyan ekkora a memóriájuk? - Aki tegnap jött, szőke, dögös és te még be is próbálkoztál nála. - néztem megsemmisülve Louisra, neki pedig látszott a megvilágosodás a képén.
- Ó, már tudom. - mosolyodott el büszkén. Ez totál hülye, büszke magára, csak azért mert emlékszik valakire. Ezért is bírom Őket. Mindig megmosolyogtatnak. - Nem, nem láttam. - váltott komolyra és megrántotta a vállát. És már megint elment két perc az életemből, hiába.
Inkább fogtam magamat és bementem az épületbe, valószínűleg már a teremben van, s mivel nemsokára becsöngetnek sietnem kell.
Kettesével vettem a lépcsőfokokat és végül felértem a teremhez. Ott állt Niall mellett és beszélgettek. Mosolyogtak. Megtorpantam, arcomra csalódottság ült ki, az összes bátorságom pedig füstként szállt ki belőlem. Lelki szemeim előtt láttam ahogy kirepül az ablakon a nagy semmibe.
Elkéstem.
Lehunytam a szememet és úgy fújtam ki a levegőt, ilyen az én szerencsém. Nekem miért nem megy soha semmi az életben? Elveszítettem az Apámat, a hitemet és a bizalmamat az emberekben. Olyan nagy kérés lenne, hogy csak egy kicsit legalább boldog legyek? Igen? Nem azt kértem hogy milliomos legyek, vagy hogy egy szupermodellel járjak, nem, én csak egy kis boldogságot szeretnék az élettől. Nem tettem semmi rosszat amivel ezt érdemlem!
Figyelmen kívül hagytam a két szőkét és komoran bementem a terembe és levágódtam a padunkba. Még hallottam ahogy Niall utánam szól, a hangjából tudtam hogy mosolyog, tehát nem hiszem hogy épp bocsánatot akart kérni amiért elveszi a csajt aki nekem jön be.
Megszólalt a csöngő, úgyhogy mindenki bejött és helyet foglalt. Ni padjára néztem, engem figyelt, tekintete érdeklődést mutatott. Az a baj, hogy Ő a kisfiús kinézetével hódít, azaz ha bepróbálkozik egy lánynál, meg is kapja. Semmi esélyem.
- Liam - hallottam meg Ellie hangját mellőlem, ránéztem - Minden oké? - kérdezte óvatosan. Látta rajtam hogy valami bajom van, én viszont nem válaszoltam. Mikor megpillantottam rögtön az álmom jutott eszembe, ó, ilyen nincs!
A fejemet a kezeimre hajtottam, semmi nem oké. Egy peches balfasz vagyok. Ennyi.
Az óra megkezdődött, viszont nem néztem fel. Szemeimet lehunyva tartottam, s éreztem hogy elfogok aludni.

3.Rész - Korrepetálás és Horan

Sziasztok! Sajnálom hogy ilyen sokat kellett várni ,de egy nyugodt percem nem volt az írásra. 

 Na de nem is fecsegek, itt a 3. rész

Komizni ér:)

/3.Rész - Korrepetálás és Horan/

Miután végre vége lett a tanításnak, az igazgatóiból felvettem az új tankönyveimet és egy zacskóba tettem azokat. A suliban már alig volt egy-egy diák, mindenki menekül innen és én is ezt tenném, ha nem lenne nálam tíz kilónyi könyv. Na most aztán leizzadok mire hazaérek. Lebaktattam a lépcsőn és egyenesen haza felé mentem. A zacskó füle folyton vágta a kezemet és egy vastag piros csíkot hagyott ott. Guruló hangot hallottam a hátam mögül, azonban mire hátra fordultam volna, egy gördeszkás súrlódott el mellettem, a szatyrot pedig kiverte a kezemből és tovább gurult. A könyvek szétterültek a járdán. Idegesen csaptam a combomra - ilyen nincs, csak én lehetek ilyen szerencsétlen - leguggolt és lassan szedegetni kezdtem. A tekintetem megakadt egy barna bakancson, tekintetemet felvezettem, hogy meglássam ki az. Mily' meglepő! Liam volt! Halványan mosolygott és megrázta a fejét, mintha azt mondaná: te tényleg nagyon béna vagy! Segített felszedni a könyveket, majd zacskóstul át vette tőlem.

- Gyere, elviszlek. - intett a Range Rover felé és már be is rakta a könyveket a hátsó ülésre. Ellenkezni akartam, viszont cipelni semmi kedvem. Nagy nehezen rávettem magamat hogy beszálljak mellé a kocsiba. Ott is jellegzetes Liam illat volt amit egész nap éreztem. Olyan megnyugtató. Gyújtásra tette a kocsit és egy egyszerű mozdulattal már le is gördült a járda szegélyről. Nem szólaltam meg, fogalmam sem volt hogy miről beszéljek. Nekem ez a nap amúgy is sok volt, a tudat pedig hogy Ő ma még nálunk is vacsorázik..hát kivagyok. Hátra döntve a fejemet élveztem ezt a kis nyugodt pillanatot. - Holnap elvigyelek suliba, vagy még mindig idegen vagyok? - emelte rám barna szemeit egy pillanatra majd ismét az utat nézte. Ajkán huncut mosoly volt. Elég csábító az ajánlat hogy rávágjam: igen. De nem teszem. Pedig milyen jó is lenne ha minden reggel elvinne és nem kéne cipekednem, na meg a tudat hogy mellette ülhetek. Mr.Tökéllyel csak a perverzsége a baj, Ő olyan nőcsábász, nekem pedig ilyen pasi nem kell! Amúgy sem akarok szerelmes lenni többet!

- Nem kell köszi, jót tesz egy kis testmozgás reggelre. - motyogtam rá sem nézve, tekintetemmel inkább a fákat és a házakat vizslattam, amik egy foltba mosódtak össze. A Range Rover lelassított, jelezve hogy megérkeztünk. 

- Hát jó, de tudod, én itt vagyok! - mosolygott rám. Kiszálltam a járműből és meg sem álltam a házunkig. 

Bent levettem a cipőmet és ledobtam a könyveket. A kanapéra dőltem, az arcomat pedig a dísz párnába fúrtam, csak a nyöszörgésem hallatszódott a szobában.

***

Az íróasztalomnál ülve rajzoltam amikor a csöngő szakított félbe. Rögtön kikapcsoltam a telefonomból üvöltő zenét és lerohantam ajtót nyitni. 

Szőke fürtökkel találtam szembe magam. Hát Ő meg..?

- Helló, készen állsz a korrepetálásra? - kérdezte Niall vidáman. Fehér trikó volt rajta fekete csőnadrággal, bal kezében egy gitártok, a jobbkezében pedig egy pizzás dobozt tartott. Elég érdekesen nézhettem mert felkuncogott és bejött magától. - Itt csináljuk vagy a szobádban? - emelte rám kék íriszeit. Ez elég félreérthető volt.

- Niall, te meg hogy kerülsz ide? - hebegtem még mindig értetlen fejjel. - Amúgy meg mik ezek nálad? - mutattam kezében lévő tárgyakra - Ha éhes vagy szívesen adok neked valami kaját.

- Egyszer Louis is ezt mondta. Egy üres hűtőt hagytam ott nekik. -nevetett - A gitár pedig azért van mert egy srácot tanítok, cserébe pedig megírja a matek házimat. 

Csak mosolyogva megráztam a fejemet és felmentünk a szobámba. Lepakolta a cuccait én pedig elővettem a kémia könyvet. Niall szemei megakadtak az íróasztalomon. 

- Gyönyörű portré Liam-ról. - vette a kezébe a lapot és elmosolyodott. A gyomrom görcsbe rándult, a torkomba pedig egy hatalmas gombóc nőtt. Eddig még nem is gondoltam arra hogy kit is ábrázol a képen lévő srác, csak simán rajzoltam és rajzoltam. Kitéptem a firkálmányomat a kezei közül és összegyűrve a kukába hajítottam.

- Ez nem Ő, csak egy sima fiú. Akkor tanuljunk!

***

Az idő hihetetlen lassúsággal telt, minden egyes kémiával töltött perc kín szenvedés volt számomra. Csodálom hogy Ni nem alszik el miközben olvassa azt a szart! Pedig nem tűnik strébernek, sőt, szerintem nagy ívben tesz a tanulásra - gondolom pont ezért van az a gyerek aki a matek háziját is írja. Nem is értem, miért jó pont ebből a tantárgyból? Lehet hogy tehetsége van hozzá, vagy csak örökölte az e fajta tudást. A pizzát tíz perc alatt benyomta és még én lettem rosszul tőle - miközben én nem is ettem! Már vagy egy órája magoltunk, nekem pedig mindenen járt az eszem, kivéve a kémián! Vajon miért van az a lyuk ott a falon? - kérdeztem magamban. Igen, még a fal is érdekesebbnek hatott.

- Könyörgöm, Niall, hagyjuk abba mert ha nem én itt menten elalszom. - vettem könyörgőre a formát - Mi lenne ha inkább gitároznál? - csillant fel a szemem. Imádom a zenét, most pedig csak az tudna egy kicsit felébreszteni. A kezébe vette a gitárját és gyorsan kezdte

pengetni a húrokat. Nagyon jó ritmusa van ennek a számnak!
- I want you to rock me, rock me, rock me, yeah!
I want you to rock me, rock me, rock me, yeah!
 I want you to hit the pedal, heavy metal, show me you care
I  want you to rock me, rock me, rock me, yeah! - énekelt a számhoz én pedig lepetten figyeltem hogy milyen ügyes!
Borzongás járta végig a testemet ettől a számtól - persze a jó értelemben.
- E..ez valami fantasztikus! Még soha életemben nem hallottam ezt a számot, muszáj letöltenem! - kaptam elő a telefonomat - Ki az előadó? - pillantottam fel a szöszire mert nekem nagyon kellett ez a szám!
- Nincs fent a neten. Liam írta.- felelte nekem pedig enyhén leesett az állam. - Régen mindig együtt zenélgettem vele, Ő írta a dalokat, én pedig gitároztam hozzá, habár Ő is tud akusztikus gitáron játszani. Na mindegy, szerintem mondjuk még most is dalt ír.
- Ez nagyon durva. - suttogtam a meglpődöttségtől. Én sok mindent kinézek Liam-ből, de azt hogy dalokat ír..hát azt nem! Ahogy ma megismertem, Ö csak olyan mint a többi srác. Elcsábít egy lányt a perverz humorával, megfekteti, talán még ki is használja és ennyi. - Pedig nem olyannak tűnik aki ilyen.
- Nagyon megváltozott az apja halála óta. Nem enged magához közel senkit. Fél a szerelemtől és a csalódástól, elbújik a hülye viccei mögött. - halkult el Niall hangja is. Tehát Liam, lényegében olyan, mint..én. Nem is tudtam hogy meghalt az apukája, reggel csak - gondolom - az anyját láttam. - Figyelj, nekem most már mennem kell, majd akkor még jövök. - kapta fel a cuccait és már el is hagyta a házat. Valami mintha azt súgná hogy ezt nem szabadott volna elmondania neki.
Hirtelen megcsörrent a telefonom, apa írt.
Most hívott a szomszéd anyuka, ma nem jó nekik mert még pakolnak de azt mondta hogy holnap menjünk át hozzá mi vacsorára. 
Akkor ma még sem jönnek át. Hallelujah.
Elmentem tusolni, majd inkább be is feküdtem az ágyba. Még csak hét óra múlt, de kit érdekel? Nekem ez a nap túl sok volt.


Komizni, pipálni ne felejtsetek;)